Helytörténet

 Címerünk

Tormas

A mai címert Kovács Ferenc (Komló) tervezte, melyet 2000-ben vett használatba a település.

A címer leírása és szimbolikája:

Álló, háromszögű pajzs vörössel és kékkel hasított mezejében alul zöld hármas halom. A vörös mezőben a szélső halmon ágaskodó, balra fordult lován ülő és hátrafelé nyilazó, tolldíszes süveget viselő vitéz ezüsttel, arany íjjal és oldalán nyíltartó arany tegezzel. A lovast a pajzs felső sarkában arany csillaggal kíséri. A kék mezőben a halmok vonalából növekvő helyzetben Szent Vendel szembefordult alakja arannyal, jobbjában bottal, balját vállán átvetett tarisznyáján nyugtatja. Kalapos  fejét dicsfény övezi. A szent előtt jobbra fordult, fejét hátravető bárány ezüsttel. Szent Vendel alakját a pajzs felső sarkában növekvő ezüst holdsarló kíséri. A címerpajzsot két oldalról egy-egy, szárukon alul keresztbetett és hat-hat arany kalászból álló búzakoszorú övezi. A címer alatt lebegő, hármas  tagolású, fecskefarok-végződésű íves arany szalagon fekete nagybetűs TORMÁS felirat. A település előtt és után egy-egy díszpont.

Az ezüst lovas a település legkorábbi helytörténeti emlékhez, egyúttal nevéhez kötődik. A név etimológia szerinti, torma növényből eredeztetett Tormás személynév, itt a történészek szerint honfoglaló őseink egyikét, mégpedig Árpád vezér unokáját jelöli. Szent Vendel a falu és a templom védőszentje. A búzakoszorú a mezőgazdasággal foglalkozó lakosságra utal.

A település első ismert pecsétje:

Flash-page-001

Újabb pecsét 1853-as vésettel:

Flash2-page-001

Nevének első előfordulásával 1554-ben találkozunk, Tormás alakban. A török hódoltság időszakának a végére elnéptelenedett.  Csak 1714-től kezd újból benépesedni.

Első fennmaradt, fémbe homorúan vésett pecsétjének viaszba nyomott példánya 1848-ban elkészült. Ez 24 x 22 mm-es, ovális alakú, melynek fűrészes szélű, 14 x 13 mm-es zárt pecsétmezejében alul száraikkal egymást keresztező egy-egy pálmaág felett, jobbról élével kifelé néző, hegyével lefelé mutató ekevas, középen egy szál pálmaág, baloldalt élével kifelé fordított, hegyével lefelé mutató csoroszlya lebeg. A pecsét külső záró pereme alatt 3 mm-es betűvel (valószínűsíthető) a körirat: Tormas, H lyseg * 1878 * (a Magyar Országos Levéltár listája szerint az évszám 1818).

 Második pecsétje 1853-ban készült. Ez egy 1874-ben kelt jegyzőkönyvön látható, mely 24 x 21 mm-es, álló ovális alakú, nyitott pecsétmezejében alul, nyelükkel egymást keresztező, jobbról fejével lefelé fordított gereblye, balról hegyével lefelé fordított kasza. A kasza nyelének végén, hegyével lefelé forduló sarlófej látható. A szerszámok felett száraikkal egymást keresztező gabonaszálak közt jobbról élével kifelé forduló, hegyével felfelé csoroszlya, balról élével kifelé néző, hegyével lefelé mutató ekevas. A perem alatt 2 mm-es betűkkel TORMÁSI HELYSÉG PECSÉTJE 1853 * felirat fut körbe. A pecsétek lenyomatait a Baranya Megyei Levéltárban és a Magyar Országos Levéltárban őrzik. Neve az 1903-as névtörzskönyvezéskor nem változott, ekkor már csak feliratos pecsétet vésetett a falu.

Életfa

 

bal fa-page-001 k fa-page-001 jobb fa-page-001

Az életfa a kistérség erdeiben növekedett tölgyfából készült. Az alján körbefutó hullám-vonalak dombok, közöttük a felkelő nap az élet keletkezésére utalás.
A tulipán, a liliom a nő jelölője a magyar ornamentikában. A település címere különösebb magyarázatra nem szorul. A többször felbukkanó különböző növényi díszítő-elemek a tölgy, makk, szőlő, virágok, rózsa, a környék természetes élővilágát hivatott jelképezni.
Az egyik ág végén kialakított szarv-pár igen ősi jelkép. A hím állatok fejdíszeként termékenységi szimbólum.
A kereszt utalás a település jellemző felekezetére, a római katolikusra.
A másik oldal alján látható szív motívumok – csúcsukkal lefelé álló szívek – a férfit jelképezik a magyar népi-díszítőművészetben, ilyen formán a tulipán párja. Feljebb cigánykerék látható, a cigány kisebbségre utalásul. A félhold a török időket jelképezi. Az Árpád-sávos pajzs a település Árpád-kori eredetére utal.
Az egyik ág utolsó negyedének spirálisan megcsavart díszítése a magyar szent Korona erősen stilizált másával a magyar állam és a nemzet fennmaradásába vetett hitet hivatott kifejezni. E jelkép min a 27 Baranyai – Hegyháti település életfáján megtalálható és egyetlen egységes motívumként az összetartozást is kifejezik.
Az életfa az “Első nemzetközi fafaragó-tábor a Baranyai – Hegyháton Árpád éve 2007. június 25 – július 7.” rendezvényen készült el. Kárpát-aljai, Székelyföldi, valamint anyaországbeli fafaragók alkották, hogy hirdessék az életbe, a fennmaradásba, a gyarapodásba vetett hitet!

Lakosságszám: 297 fő
Belterület: 48 hektár 6073 m2
Külterület: 2421 hektár 2855 m2
Lakások száma: 90 db

     A mai Somogy megye határának közelében a “Hegyháton”‘ közvetlenül a Zselichez kapcsolódva, Baranya északnyugati részén fekszik Tormás a Sásd és Kaposvár közötti útról Baranyajenőnél Délnyugatra leágazva, Baranyaszentgyörgyön át közelíthető meg. Változatos, jellemzően erdőkkel borított dombok között, széles völgybe települt a község.

     A táj karakterét még ma is az erdős dombok, völgyek, szőlőhegyek adják,amelyek megőrzése, a község és környéke vonzó arculatának, valamint a kialakult értékes természeti állapot védelme érdekében feltétlenül szükséges. A községhez tartoznak Kőtörő tanya, Alsókövesd, Felsőkövesd, és Györgymajor (másik nevén Nagymáté) külterületei lakott helyek, melyek közül Felsőkövesden és György- majoron keresztül húzódik a “Fekete István Emléktúra” útvonala, mely turisztikailag előnyt jelent a településnek. György major egyébként is kiemelkedő jelentőségű vadászparadicsom.

     A falu nevét egyes források a honfoglaló Árpád – e területet birtokló Tormás nevű – unokájára vezették vissza, s ez egyben korát is meghatározza. Más változat szerint a település neve a torma növény  névvel magyarázható. 1444-ben Chonka Thormásként említik írásos emlékek. 1542-ig Tolna vármegyéhez tartozott Kistormás falu és Nagytormás puszta.

     A bronzkor késői szakaszában i.e. 1300 – 1100 között a területen élt Halomsíros kultúra népétől Tormáson régészeti emlékeket találtak, mégpedig terepszórványt, házi kerámia töredékekkel. A római korból 12 érem bukkant elő a föld mélyéből.

     A török kor végén az addigra elnéptelenedett településen, de még a XVIII. század elején is csak 2-3 adózó családfőjét jegyezték fel. (A történelmi helységnévtár Tormás határában ez időn elpusztult településként Bolod, Feketefalu, Kislak, Palota ás Pityóka neveket jegyzi.)

     A környékbeli falvakból először 1714-ben kezdték magyar lakosok ismét benépesíteni Tormást. Egyes források a XVIII. század első felét, míg más adatok a XIX. század elejét jelölik meg az első német telepesek megjelenésének idejeként.

     A település lakói római katolikus vallásúak. A templomot 1932-ben Szent Vendel apát tiszteletére szentelték fel. 

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.